|
2023-05-21 01:02:12, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
Kaffka Margit - Hangyaboly
(részlet)
Május - boldog hó -, tavasz teljessége! Érett, nagy szerelmet, büntetlent, nyilvánosat, boldogat példázó. Tiszta és ifjú mátkapárok hava; Mária hava és a kinyílott virágoké; Mária hava, a dicsőséges, örökös Menyasszonyé, Isten szép jegyeséé. Ó, Mária - boldogságos Szűz Mária!
A kedves, szép kis templom főoltárán ott a Szűz képe, a mosolygó, telt, édes Asszonyé - murillói derűben áll felhők és rózsák között; angyalfejecskék kacagnak, rózsák piroslanak a felhőfüggöny kedves rejtekeiből; kandi angyalok vagy ámorok tán; pufók pogány puttócskák. A Szűz sugárzó feje körül csillagkoszorú; szép, erős lábai alatt a telihold sarlója, úgy lebeg rajta, és nyugodt győzelemben tapos a Kígyó fején... Persephoné, ki tavaszkor diadalt arat a Sötétségen. - A bezárt, sínylő és titkos, téli érzéseken is... Ó, drága, értett misztérium; ó átlátszó, gyenge fátyol; ó, ifjúság!
Jó a templom padjain ülni kedves tavaszi zsibbadásban, hosszú délutáni órákon - tömjénfüstben és virágillatban - hallani a szószékről újra meg újra a drága, naiv, örök legendát; aztán karban együtt, halk zümmögéssel, lüktető ritmusban és felváltva ilyeneket mondani: ,,Te Aranyház! Te frigynek szent Szekrénye! Mennyek Kapuja! Ó, elefántcsontból való Torony! Titkos értelmű Rózsa!..."
Világiak is, a város szépasszonyai, sőt szerelmes ifjai is ismerték, szerették, látogatták e virágos, muzsikás szép-szép tavaszi ájtatosságot; e Mária-litániákat a zárdatemplomban. S a bennlakók néha, kivonuláskor idegen úri ruhás férfiakat láthattak mosolyogva, levett kalappal álldogálni a csarnokban. És egy szép vasárnapon a nyitott kapu világos terében egyszer csak felrévlett nekik egy összefogódzott, csinos fiatal pár. Virágos, világos kalapka volt a menyasszonyon, szép fehér ruhácska; eleven kis arcán még néhány pattanás; barna, meleg szemei elmélyedve és álmodóan bámultak bele a zárdafolyosó sötétjébe. Mikor Király Erzsi lépett ki, huncutul rámosolygott, és meglökte a férfi karját, hogy figyelmeztesse. A fiatalember levette kalapját, és tisztes, hálás mosollyal odaköszönt vigyázva az idegen leánynak - jó szellemüknek.
- Si-étni! Was fir réndetlenség! - kiabált az Öreg az első pároknál.
- Láttátok Helént? Helént, Helént, Gross Helénkét! - szállt és lihegett a suttogás a bennlakók soraiban.
- Still sein! Unverschämtheit!* - üvöltött Kunigund félelmes hangon, és felborította mérgében az uzsonnához való kenyereskosarat. Másnap és harmadnap és azután is az ájtatosságon mindig ott volt az ifjú mátkapár; innét a templomból nem űzhette ki senki őket. ,,Lám csak, visszahúzza a szíve ide mégis!" - mondogatták néha azok a sororok, kik különösebben szerették és tisztelték Helén nagynénjét, a nemrég boldogult Főasszonyt. ,,Mennyire hasonlít rá, a szeme, ugye?" És Helénke néha elmenőben félénken odaköszönt nekik: ,,Gelobt sei...!" Visszafeleltek; erre vétek is volna nem felelni.
Egy napon az előcsarnokban Virginia ment el a pár mellett; váratlanul megállt, és mélyen a leány szemébe nézett. Az lehajolt, és gyorsan, forrón csókolt kezet.
- Boldog vagy-é? - kérdezte komolyan az apáca.
- Jaj, nagyon - igazán nagyon, kedves nővér! Engedje meg, hogy bemutassam a jegyesemet; ó, ő olyan jó katolikus! Ó, kedves, drága jó nővér!...
És síró meghatottsággal hajolt újra a Virginia szép keze fölé, hogy csókkal borítsa. Az sima, kissé papos mozdulattal engedte.
- Imádkozni fogok érted, gyermek! A boldogult is, odafenn azt teszi bizonnyal; ő olyan jó volt, olyan bölcs!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kaffka Margit |
|
|
|
Címkék: elefántcsontból, kenyereskosarat, angyalfejecskék, zárdatemplomban, meghatottsággal, összefogódzott, csillagkoszorú, visszafeleltek, figyelmeztesse, virágillatban, előcsarnokban, tömjénfüstben, szépasszonyai, menyasszonyon, szellemüknek, felhőfüggöny, zárdafolyosó, rámosolygott, réndetlenség, kivonuláskor, ájtatosságon, felborította, különösebben, ájtatosságot, menyasszonyé, zsibbadásban, rejtekeiből, fiatalember, boldogságos, nyilvánosat, zümmögéssel, győzelemben, visszahúzza, mondogatták, mozdulattal, felrévlett, kinyílott virágoké, felhőfüggöny kedves, telihold sarlója, templom padjain, szószékről újra, város szépasszonyai, bennlakók néha, szép vasárnapon, nyitott kapu, zárdafolyosó sötétjébe, férfi karját, fiatalember levette, idegen leánynak, első pároknál, bennlakók soraiban, uzsonnához való, Kaffka Margit, Szűz Mária, Mennyek Kapuja, Mikor Király Erzsi, Láttátok Helént, Gross Helénkét,
|
|
Offline
